Kazár

Kazár rövid története

A 2135 lelket számláló Kazár község Nógrád megye északkeleti részének egyik legérdekesebb, legjelentõsebb települése. Salgótarjántól és a 21-es számú fõközlekedési úttól 7 kilométerre terül el, a Mátra hegység északnyugati lábánál. Kazár községet 1220-ban Cazar néven emlegetik az elsõ írásos emlékek. Feltételezhetõ, hogy a falu helyén, a kisterenyei Hársas-hegyi kultúrához kapcsolódva már i.e. 1500 évvel is létezett bronzkori telep, melynek köze lehetett az igen gazdag „pilinyikultúrához". Történészek, kutatók vitatják, hogy a község neve azonosítható-e az egykori VI-VIII. század táján virágzó keleti birodalom. „Kazária" népnevével.

A XV-XVI. században Székvölgy-, Szõrösipuszta (mai kazári külterületek) még önálló életet élõ kistelepülések voltak a falu közvetlen közelében, Székvölgy például Zekellõ néven adózott az 1598-as megyei adóösszeírás alapján.

Mohács után Bardóczok, Ragyóczyak, Berényiek voltak a falu birtokosai. A Rákóczi szabadságharcot követõ idõkben 16 magyar házat írtak össze Kazáron, de a VIII-XIX. században - Goszthonyi, Jankovich, Osztroluczky családok birtokossága idején - jelentõsebb fejlõdésnek indult. A parasztporták, szegényes faházak, vályogépítmények mellett jelentõs úrilakok épültek abban az idõben. 1863-ban földrengés pusztított. 1873-ban kolera néptelenítette el a falut, de a XIX. század elején jellemzõ 530 fõs lakosság a XX. század elsõ évtizedére megkétszerezõdött.

A XVII. századtól emlegetik a falu „palócfaház" néven ismert kultúrtörténeti értékeit. 1674-ben a falu akkori plébánosa lakott efféle házban. Az ilyen házakat követték idõben a falu még itt-ott ma is látható régi vízelvezetõs, féloszlopos tornácú palócparasztházai, díszesen faragott oszlopokkal, a régi nagycsalád, a „hadak" gazdálkodásához, életmódjához igazodó lakásbeosztással, portakialakítással.

1861-tõl indult meg az üzemszerû széntermelés. 1892-ben Salgótarján község közgyûlése egy második patika létesítését azzal indokolja, hogy a környéken sokasodik a bányamunkások száma. A bányászkodás mellett a falu lakossága elsõsorban földmûvelõként, fakitermelõként, Salgótarjánban foglalkoztatott ipari munkásként élt.

Az 1920-as évektõl az 1950-es évekig 11 termelõ bányaüzem mûködött Kazáron, 1963-64-tõl azonban folyamatosan zárták be a bányákat. - 1967-re már a bányákból mindössze 3 üzem mûködött, 1970-re pedig valamennyi üzem bezárt Kazáron. A bányászok a Nógrádi Szénbányák üzemeiben helyezkedtek el. A rendszerváltás éveire azonban az összes környezõ bányát bezárták, és a bányászok nagy része munkanélkülivé vált, néhányan Salgótarján ipari üzemeiben helyezkedtek el, a másik részük pedig nyugdíjas lett.

Kazáron létesített új üzemet a Váci Kötöttárugyár, mely napjainkban is üzemel Senior Váci Kötöttárugyár Rt. Kazári Gyáregysége néven, s mintegy 150 fõt foglalkoztat. Kis beruházási igényû bányák 1985-ig dolgoztak Kazár térségében a „külfejtéseken". A ’90-es évek közepétõl a Nógrádszén Kft. Székvölgyön újraindította a külszíni bányászatot.

A Bányászparkban emlékmûvet állítottak a bányaszerencsétlenségek során elhunyt 13 bányász tiszteletére. A bányabejáratot szimbolizáló emlékhely és a Hunyadi utcai Bányászház jelentõs lépés a bányászmúlt emlékeinek megõrzése, kiállítása terén. A Tájház, Bányászház, Kézmûvesház, a Tourinform Iroda és a Teleház nem csak a település igényeit szolgálják, hanem az idelátogató turistáknak kínálnak látnivalót, szabadidõs elfoglaltságot.

Öltözködés, népviselet

A mindmáig igen eredeti és káprázatos gazdagságú, szépségû népviselet, folklórhagyomány országos, sõt nemzetközi hírûvé tette Kazár községet. Manga János néprajztudós kutatásai, leírásai vitték elõször hírét ennek a viseletnek, szokásrendszernek, manapság inkább a kazári hagyományõrzõ együttes fesztiválszereplései, külföldi turnéi gyönyörködtetik a világot a fiatal menyecskék nagyrózsás ünnepi fõkötõjével, sokszoknyás, piros vállkendõs, bõgangás megjelenésével. A kazári népviseletet a néprajzi szakirodalom a felföldi, azon belül a palóc viseletek közé sorolja. A palóc népviselet jellemzõje a kistáji változatosság. Néhány közeli falu egyformán öltözködött - még ha ezen az ún. népviseletcsoporton belül maguk az ott élõk további apró eltéréseket számon is tartottak - ugyanakkor más szomszédaiktól szembetûnõen eltér a viseletük. Kazárt a határos Vizslással és Mátraszelével emlegetik együtt. A kazári viselet jellegzetessége az asszonyok fejviselete, amely több darabból tevõdik össze, szabott vászon fõkötõ, valamint párta keveréke, amelyet arany vagy ezüst csipke, vagy tüllfodor és gyöngy díszít. A fõkötõ végérõl hosszú piros szalagok lógnak le egészen a szoknya aljáig. Az új asszonyok erre a fõkötõre még tüllkendõt is kötöttek. A legalsó szoknya kendervászonból készült szûk pendely. A legfelsõ szoknya kasmírból szabott, az ujjatlan mellénykével (a pruszlikkal) összevarrott színes szoknya. Eléje általában az inggel megegyezõ anyagú, bõ, hímzett kötény kerül. Télen a virágmotívumokkal díszített ködmönt is magukra öltötték. A kazári népviselet legszembetûnõbb sajátossága a nõk változatos fejviseletében mutatkozott meg. A sokféleségével országos szinten kitûnõ palóc fõkötõk között a kazáriaké a pártaszerû formát követi.

Építészet

Megtalálhatók a palóc népi építészet szórványos emlékei, a palóckontyos parasztházak, melyek felújítva, eredeti szépségükben díszítik a falu központját. A település nagyon erõs néphagyományokkal népi értékekkel rendelkezik. Szórványosan még mindig fellelhetõk a népi építészet emlékei (például a palóckontyos faházak régi vízvezetõs, faoszlopos tornácú, deszka oromzatú porták maradványai).

Híres emberek

A falu szülötte Szabó Gáspár zenetanár, festõmûvész. 1935-ben született egy sokgyermekes bányászcsalád gyermekeként. Tanulmányait a Békéstarhosi Zenei Gimnáziumban, a budapesti Pedagógiai Fõiskolán és a debreceni Zenemûvészeti Szakközépiskolában folytatta. Nyírbátorban kezdett komolyan foglalkozni a képzõmûvészettel. Elsõsorban a festészet vonzotta. A legizgalmasabb szín számára a vörös volt. Képein megfigyelhetõ a teraszos kompozíció, a hármas tagoltság: a legalsó szinten a szenvedõk, kiszolgáltatottak, középen a közömbösek, segíteni szándékozók és fönt azok jelennek meg, akik a megoldást magukban hordozzák, sokszor szimbólum formájában.1992-ben bekövetkezett halálakor a település önkormányzata egy galéria felállítását határozta el, és 22 darab képet megvásárolt a mûvész alkotásaiból, melyek jelenleg a polgármesteri hivatal épületében tekinthetõk meg.

A falu életében a XIX. század második felében meghatározó személyiség volt a falu papja, Szabó István író, mûfordító. Homérosz nagy eposzát - az Iliászt és az Odüsszeiát - õ fordította elõször magyarra. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak. 1857-1892 között publikált Kazári pap néven. Tudós hazafiként már korábban lángoló dicsérettel írt róla Kazinczy Ferenc. Szabó István méltán érdemelte ki a Molnár Péter somosi szobrászmûvész alkotta mészkõszobrot, valamint a templom fõbejáratánál függõ emléktáblát.

A cikk eredeti előfordulása: http://www.kazar.hu/ >>Köszönet a szerzőnek.